1. A spanyol konyha rövid története
Rövid, mert erről is oldalakat lehetne írni ám, mivel a spanyol konyha rettentő sokrétű. Spanyolország az Ibériai-félszigeten fekszik, majdnem elfoglalja az egészet, csak Portugáliának hagy egy kicsit belőle.
Földrajzi adottságainak és történelmének köszönhetően a spanyol gasztronómia története talán az egyik legváltozatosabb és legérdekesebb a világon.

Az ország földrajzi helyzetéből adódóan, vagyis, hogy az Ibériai-félszigetet három oldalról víz veszi körül, a hal és más tengeri herkentyűk váltak a spanyol gasztronómia alappilléreivé.
Spanyolország többi része pedig hegyláncok, buja rétek, termékeny gyümölcsösök és hosszú partok mintázata, aminek köszönhetően folyamatosan biztosított a rengeteg különféle friss termék, melyek a „mediterrán diéta” alapanyagaiként szolgálnak. Például a híres spanyol sonkákat („jamón serrano”) a hegyekben érlelik, a szőlő (bor!) és az olajfák a hatalmas kiterjedésű sík földterületeken terjednek el, friss zöldség és gyümölcs pedig az egész országban megtalálható.
2. Milyen kultúrák befolyásolták a spanyol konyha alakulását?
A történelem folyamán a Spanyolországon áthaladt vagy éppen évszázadokra a félszigeten ragadt számtalan más kultúra is befolyásolta a spanyol konyha történetét.
A főníciaiaknak és görögöknek köszönhető a szőlő, búza, és árpatermesztés elterjedése a félszigeten, melynek következtében elkezdődött a bor-, kenyér– és sör készítése. A görögöknél még ki kell emelni az olívaolaj megismertetését is az akkori Ibéria területén élőkkel.
Aztán egészen i.e. a II. századig a rómaiak fő eledeléül szolgáltak pl. a borsó, kecskesajt, bárányhús, juhsajt, káposztafélék és a különböző gyümölcsök.
A Középkorban több évszázadon keresztül megtalálható volt egymás mellett békében élve, három különböző vallás: a keresztény, a muzulmán és a zsidó, melyeknek mindnek megvoltak a maguk étkezési szokásai, mégse veszekedtek

Kétségtelenül az arabok voltak, akik jelentős gasztronómiai hatást gyakoroltak a spanyolokra. Bevezették a különféle ételekhez igencsak jól passzoló könnyed fűszerek használatát, pl. nekik köszönhetjük a „paella”-hoz nélkülözhetetlen sáfrányt, a fahéjat és a szerecsendiót is.
A hal- és húsételekhez pedig hozzáadtak egy jó adag gyümölcsöt, illetve diót, pisztáciát, datolyát, amely az ételeket még ízletesebbé tette. Nem beszélve magáról a rizsről, amely aztán a spanyol konyha egyik alapjává vált, és manapság számtalan recepthez alkalmazzák. A citrusfélék, például a narancs, citrom vagy grapefruit, vagy a zöldségek, mint például a padlizsán, articsóka használata is az arabok nevéhez fűződik.
Azután a katolikus királyságok megalakulásával (Kasztília és Aragón), a keresztények egyre több disznóhúsból készült ételt ettek, így igazolva keresztény mivoltukat, mivel a két másik vallásban ez tilos volt (muzulmánok és zsidók). De ugyanakkor olyan véleményt is hallottam, miszerint a keresztények soha nem engedtek a disznóhúsevésből, és a muzulmánok pedig, mivel Mekka messze volt, és nem ért el hozzájuk Allah büntető ereje, bizony néhanapján meg- megengedték maguknak a malachús fogyasztását.
Hogyan alakult a spanyol konyha Amerika felfedezése után?
Az 1492-es év aztán sok szempontból nagy változást hozott mind Spanyolország történelme, mind pedig a spanyol gasztronómia szempontjából.
Az új kontinens, Amerika felfedezésének köszönhetően olyan ételek kerültek a spanyol félszigetre, mint például a krumpli, a paradicsom, a vanília, a pirospaprika, a zab, a hüvelyesek vagy a csokoládé. Persze ezek az alapanyagok hosszú évek alatt váltak a spanyol konyha elengedhetetlen ékköveivé.
Gondoljunk csak az olyan finomságokra, mint például a krumplis omlett, „tortilla de patata”-ra, a jó kis kolbászos, sűrű lencsefőzelékre (habarás nélkül addig főzik a lencsét, míg majdnem szétmállik), az Andalúziában a meleg nyári napokon oly frissítő „gazpacho”-ra, az „asztúriai fabada”-ra (babpörkölt), vagy a finom forró, sűrű csokoládéra churros-szal (chocolate con churros).
3. Spanyol konyha, spanyol gasztronómia, avagy hol, mit, mikor és hogyan esznek?
A spanyol gasztronómiában rengetegféle, egymástól teljesen eltérő ételre bukkanhatunk. Ugyanúgy megtalálható benne a már fentebb tengeri herkentyűs rizs (paella), mint a jó kis zsíros, erős húsleves (cocido), a friss-finom extraszűz olívaolajjal gazdagított saláták és az északi tartományokra (Galícia, Asturias) annyira jellemző „fabada asturiana” vagy „fabada gallega”, ami egy sűrű csülkös bableves-szerű étel, néhol krumplival dúsítva, és amelybe a könnyebb emészthetőség kedvéért beleraknak egy kis kolbászt („chorizo”) és/vagy hurkát. Ennek is van egyébként egy kagylós verziója is, ha már tengerparti régiókról beszélünk.

A spanyolok egyébként más ételekhez nagy előszeretettel fogyasztanak babot, lencsét, csicseriborsót, ez utóbbit előző estétől sós vízben áztatják, és még így is -hacsak meg nem pucol minden egyes csicseriborsó szemet az illető fergeteges zsonglőr technikát alkalmazva kanál- és villa használatával- a hatás bombabiztos.
4. Az extraszűz olívaolaj lenne a hosszú élet titka?
A spanyolok nem szívbajosak. A sok napsütésnek és a spanyol konyha alapanyagként majd’ mindenhez felhasznált extraszűz olívaolajnak köszönhetően feltűnően alacsony a szív- és érrendszeri megbetegedések száma a világ más országaihoz képest. No meg hogy rettentően szeretnek beszélni, gyorsan és egyszerre, hevesen gesztikulálva és hangosan, ahogy egy jó kis mediterrán néphez illik, ez segíti őket, hogy ne maradjon bennük a keserűség, bánat, hiszen jól kiadják magukból.
Az igazi spanyol kocsmahangulat, azaz sangría és tapa
Előszeretettel üldögélnek a bárok teraszain, sört vagy sherryt, esetleg citrom- és narancslével összekevert könnyed vörös bort, a “sangría”-t kortyolgatva, beszélgetve, csipegetve a “tapas”-t, amelyet jobb helyeken az italhoz ingyen szolgálnak fel.
5. A tapas-ok
A “tapa” szó fedőt jelent, eredete pedig onnan származik, hogy régen a fogadósok egy-egy kenyérdarabbal fedték be a poharakat, hogy ne szédüljön bele a légy vagy ne kerüljön bele piszok, ez volt a fedő-tapa. Aztán, mivel a kenyeret átitta a finom bor zamata, és a fogadósok elkezdtek rápakolni kis sonkát, juhsajtot, hogy aztán az ital is jobban csússzon. Ez a szokás azután annyira kinőtte magát, hogy ma már bárhol iszik valamit az ember, jár hozzá egy kis “tapa”.

A spanyol konyhában ezerféle tapa létezik, lehet tortillá-s, chorizo-s (kolbász), sajtos, tengeri herkentyűs, olajbogyós, sőt, francia salátát vagy éppen töpörtyűt is odahelyezhet a pincér egy kis tálkában az asztalra az ital mellé. A lényeg, hogy így az iddogálás még kellemesebbé válik, és talán még többet fogyaszt a kedves vendég. Ugye, minél sósabb-pikánsabb a “tapa”, annál jobban csúszik le utána egy kis innivaló. Sós mogyoró, mandula, “quicos” (szárított, sós, ropogós kukorica), “manchego sajt” ilyenkor a nyerő.
A manchego sajt egy erős, érlelt sajt, a kasztíliai dombvidékeken legelő juhok tejéből készül. Nagyon egészséges, ugyanis ezeken a vidékeken a talajban sok a lítium, így a fűben is, ennek köszönhetően az ott legelő barik tejéből készült sajtban pont annyi lítium van, amennyi jótékony hatással van az emberi szervezetre (nem tudunk vele feltölteni egy elemet), és rettentő finom! Hát még, ha még a sajtot jó kis erős, Cornicabra fajtájú extra-szűz olívaolajban érlelik!

Tapas különlegességek
A “tortilla de patata”-t , krumplis omlettet szintén szokták tapas-ként adni, de ugyanúgy előételként vagy szendvicsbe is kiváló. Ez gyakorlatilag, mint neve is mutatja, egy tojás omlett, melyben nagyon vékonyra vágott krumplidarabok vannak. Elkészítése elég pepecs, és aztán hamar elfogy -mint a finom ételek általában-, de nagyon laktató. Ez is olyan étel, amelyet a parasztok vittek magukkal a mezőre tízóraizni. Leöblítették kis “vino tinto”-val, aztán folytatódott a munka. Vérre menő viták szoktak kialakulni akörül, hogy a hagyma kell-e bele vagy sem. Van, aki arra esküszik, hogy a tortilla hagyma nélkül nuku, és száraz marad, mások azt mondják, hogy pedig hagymát nem szabad belerakni, mert elveszti a krumpli az ízét. Egyébként készítik tonhallal, spenóttal, zöldspárgával, mindenféleképpen nagyon finom.
Aztán “tapas”-ként is szokták adni, de mint főétel is híres a Galíciából származó, fokhagymás polip “pulpo a la gallega”, amire többen esküsznek. Nekem volt szerencsétlenségem Toledóban kóstolni anno, mikor kikerültem Spanyolországba, és az ottani barátaim unszoltak, hogy kóstoljam meg, hogy úilyenjó- úolyanjó. Nagyon rossz volt. Rágós, nyúlós, jaj, és a szerencsétlen polip csápjai ott feldarabolva… azóta se ettem polipot. Főleg, mióta valamelyik évben a Paul nevezetű német polip előre jelezte, ki fog nyerni a 2010-es focivébén, és hogy a polipok olyan intelligensek, hogy ki tudják csavarni a befőttesüveg tetejét belülről, hogy kijussanak belőle, nem-nem, én ilyen okos állatot nem eszem.

6. Az ezerarcú tintahal
Hamár homár, legyen kövér! Vagyis, ha már a polipoknál tartunk, megemlítem a híres sült tintahal-karikás bagettet, a “bocadillo de calamares”, amelyet, ha az ember Madridban jár, nem szabad kihagyni!
A tintahalat egyébként ezerféleképpen készíti a spanyol konyha: egészben “ a la plancha” vagyis rácsos serpenyőben (tengeri sóval, lefedés nélkül), “en su tinta”- olyan ételeknél, ahol a tintahal tintája megsötétíti az ételt és ad neki egy kis “tintahalas” bukét (pl. fideua, paella) vagy karikákra vágva, vékony tojásos bundában kirántva. Az ici-pici kis tintahalak lisztbe beleforgatva és nagyon forró olívaolajon hirtelen kisütve főleg a tengerpari részek adu-ász csipegetnivalói. Ha Cádizban jársz, el ne felejts kérni egy adag “chipirones”-t vagy “chopos”-t!

7. A nyulak földje
Egy másik, szintén ismert és sokat fogyasztott étel az egész spanyol térségben a fokhagymás nyúlhús, “conejo al ajillo”. Ebből szintén nem eszem, én ugye, hogy egyem meg a Húsvéti tojást hozó kis, puhafülű állatkát, amit úgy vártunk mindig gyerekkorunkban? De a spanyolok megeszik, és állítólag nagyon finom, omlós husa van (amilyennek a “pulpo a la gallega”-nak is lennie kellett volna Toledoban). Spanyolországban iszonyat mennyiségű üregi nyúl van, vadásszák is őket rendesen, meg agarakkal fogatják meg őket a hatalmas kiterjedésű kasztíliai és andalúz fennsíkokon.
A név, amelyet a rómaiak adtak a félszigetnek anno, Hispania– is azt jelenti “nyulak földje”. Merthogy rengeteg van. Most egyébként, amikor ezt a cikket/szösszenetet/blogbejegyzést írom, a 2020-as Koronajárvány majd’ 3 hónapos kijárási tilalma alatt megint brutálisan elszaporodtak a nyulak itt, a környékünkön is (Toledói dombság). Olyan édesek, amikor az autóútról látni őket tizesével- huszasával a mezőn ugrándozni, akkor férjuram mindig megjegyzi, fíínom nyuszi… (mondjuk a szőlő- vagy más növénytermesztők nem annyira örülnek nekik, mert lerágják a növények friss hajtásait).
8. A kihagyhatatlan serrano sonka
Ha már olyan dolgokról beszélünk, amiket én nem eszem, na, egyik másik ilyen a “jamón serrano”. Látok pár embert lelki szemeim előtt, hogy a homlokukra csapnak, hogy “hogyhogynemszeljamónserranóóóó”-t?! Hát…sajnálom a disznót.
A serrano sonka Spanyolországban olyan, mint Magyarországon a Téliszalámi. Spanyolikum. Főleg a “Pata Negra”, vagyis a Fekete Patájú disznó, amelyet (állítólag) makkon neveltek, és attól ilyen finom a húsa.
Mondjuk, jó esetben a levágása előtt pár hónapig makkot kapott. Aztán a patákat jól besózzák, és felakasztják jól szellőző szárító helyiségekbe. Régebben barlangokban szárították a disznóhúst, manapság már ugye erre (is) kifejezett építményeket kreálnak.
Amikor terhes voltam nagyobbik fiammal, és kiderült, hogy nem estem át toxaplazmózison, nem ehettem semmilyen felvágottat, ugye, mert az ilyen fajta húskészítmények veszélyesek a kismamák egészségére. Namost, anyósom először csak hőbörgött, aztán megkínált serrano sonkával, mondván, hogy azt mindenki ehet, mert rettentő egészséges! Megkóstoltam, ízlett, nagyon is, csak, amikor mondták, hogy ez tulajdonképpen nyers hús, kezdtem el fincsorogni. Merthogy nincs megfőzve meg se semmi, csak szárítják a jó levegőn ezer kiló sóba behempergetve. Végül egyébként az egész terhességem alatt csak serrano sonkát ettem. Nem lett semmi bajom.

9. Mi az a sofrito és hogyan használják a spanyol konyhában?
Az extraszűz olívaolaj minden háztartásban jelen van, sokan csak ezt a fajta zsiradékot használják a főzéshez. Nyersen salátákhoz vagy egyszerűen kenyérrel tunkolni (kis paradicsom és fokhagyma kíséretében), esetleg egy löttyintés a levesbe, vagy „sofrito”-t csinálni, sütéshez-főzéshez, szóval gyakorlatilag mindenféle ételhez passzol (még a süteményekhez is!).
A „sofrito” az, amikor a hagymát megpirítjuk extraszűz olívaolajon, ez az alap, aztán ehhez vagy az ember tesz fokhagymát, apróra vágott paradicsomot, piros- és zöldpaprikát, ki milyen ételhez készíti az alapot. Nálunk például gyakran van vacsorára főtt krumpli és zöldbab, amit extraszűz olívaolajon megpirított fokhagymával és babérlevéllel átforgatunk. De a „sofrito” az összes paella alapja is egyébként.
10. Az egyik legspanyolosabb étel, a paella
A „paella” az a spanyol nemzeti étel, amelyet minden étteremben megtalálunk, Spanyolország egész területén.
Mindenhol, igen, de azért a paella inkább a déli, a tengerhez közelebb fekvő régiók tipikus étele, eredetileg Valenciából származik.
Ez gyakorlatilag egy olyan egytálétel (a spanyolok szeretik az egytálételeket), amelyben a rizshez mindenféle tengeri herkentyűt párosítanak. Tintahalat, garnélarákot, kiskagylót- óriáskagylót, ilyen halat, olyan halat. De van, ahol még plusz belefőznek kis csirkehúst is, ez aztán az ízbomba!
Nagyon fontos alapanyaga még a sáfrány, ami ad neki egy kis bukét és szép sárgás színt. Sáfrány nélkül nincs paella! Sáfrány nélkül az csak halas rizs vagy rizses hús lenne, a sáfrány a paella sikerének titka! (meg, hogy felhasználás előtt átmossuk a kagylókat, hogy a végefelé, amikor az utolsó falatokat esszük, ne harapjunk homokszemekre, az nagyon kellemetlen!) Azért mennyire fantasztikus, hogy egy csipetnyi sáfrány elég, hogy egy hatalmas tál ételt megbolondítson. Mindig mondom, nem a méret a lényeg, hanem az anyag, az erő, ami benne van. (Ez egyébként a kanári-szigeteki banánra (plátano de Canarias) is abszolút érvényes. Kicsi, de ízben potenciálisan verhetetlen.)
Katalán paella
Aki esetleg katalán területekre téved, mindenképp kóstolja meg a paella tésztás változatát, a „fideua”-t. Hú, hát, szerintem a katalán fideua verhetetlen mindenféle halas ételekkel szemben. A tészta úgy néz ki, hogy ilyen pici görbe mini-mini makaróni-szerű, és a tintahal tintájának köszönhetően sötét színű tészta a kagylóval gazdagított tálon már ránézésre is nyálcsorgató. Nem ritka egyébként, hogy articsókával megbolondítják az ételt, ez kis savanykás ízt ad hozzá, micsoda ízparádé!
11. Milyen a spanyol húsleves?
Spanyolország központi részén, az ŐS-ŐS spanyolhonban, Kasztília területén (Madrid is ide tartozik) főzik a híres „cocido”-t, ami tulajdonképpen egy sűrű húslevesnek felel meg. Amit utána két tál ételként prezentálnak. Csakhogy ez nem egy sima sűrű húsleves kéremszépen, van ebben minden! Tyúkhús (carne de gallina), marhacsont (hueso blanco), disznó sonkacsont (a serrano sonkának a csontja), káposzta, csicseriborsó, krumpli, sárgarépa, póréhagyma, hagyma, fokhagyma. Már a hozzávalóktól is berosálunk, nemde? Plusz még a tipikus madridi cocidoba tesznek szalonnát, kolbászt (a tipikus spanyol chorizo), anyósom ezeket ki szokta hagyni.
A lényeg az, hogy ezeket jó 2-3 óráig kell főzni, ugye, a tyúkhús- és a csicseriborsó főzési ideje hosszú, aztán leszűrni. A levében kifőzni a levesbetétet, fokhagymával, ez lesz az első fogás, anyóspajtás tesz bele pici őrölt köményt, az kicsit megbolondítja. A levesbetét Spanyolországban nem olyan hosszú, mint otthon, és a tészta kicsit vastagabb. Hogy szenvednek a spanyolok, amikor Magyarországon először esznek húslevest! Ide-oda gabalyodik a hosszú levestészta a kanalukon-szájukban, nagyon vicces.
A második tányér pedig minden, ami ehető belőle, és amihez az embernek kedve van. Ez a cocido. Ugye, amikor a parasztember hazamegy az egész napos megterhető munkából a mezőn, vissza kell szereznie az erejét valamivel. Hát, ezzel a bőséges, laktató étellel bizonyosan jóllakik. Főleg télen, amikor nagy hidegek vannak. Igaz, az otthoni (magyarországi) hidegekhez képest, ami télen szokott lenni, ez lófitty.
12. Milyenek a spanyol édességek?
Ebéd után, desszertként jöhet egy kis gyümölcs vagy joghurt, aztán a regeneráló szieszta. A spanyolok nem nagyon esznek édes süteményeket ebéd végén, esetleg egy kis tejberizst, gyümölcsrizst, jó esetben házi készítésű „flan”-t ami egy tojásból készült remegős, habos, égetett cukormázzal leöntött kalóriabomba. Vagy „natilla”-t is, ami szintén tojás alapú, tejjel készült krém, amelyet vaníliával ízesítenek.
Egy másik, főleg Kasztília vidékére jellemző étel, a “migas”. Ez gyakorlatilag az otthon (Magyarország- amikor otthonról beszélek, mindig Magyarországra gondolok) előszeretettel édességként fogyasztott császármorzsa spanyol megfelelője, de! Spanyolországban kolbásszal és sonkadarabkákkal eszik! Sósan! Brrr, milyen borzasztó volt először, amikor találkoztam vele! Teljesen ugyanolyan, mint a császármorzsa, csak sós.
13. Spanyol bundáskenyér!?
Van még egyébként még egy ilyen étel, amit pont fordítva esznek a spanyol konyha szabályai szerint, mint nálunk, és ez nem más, mint a Nagyhéten tipikus “torrijas”, ami a mi bundáskenyerünknek felel meg, amit ugye, normális esetben spenóttal, főtt krumplival, tükörtojással eszünk… nos, a spanyolok a “torrijas”-t cukorral és fahéjjal eszik édességként, és furcsán néznek, amikor mondom, hogy ezt mi, magyarok sósan esszük.
Amit viszont nagyon szeretek, és a gyerekek is, és nagyon könnyű elkészíteni, az a tonhal krokett, “croquetas de atún”. Ezt sokszor adják “tapas”-ként is a bárokban. Az ember csinál lisztből és tejből egy sűrű masszát, forró olívaolajon ugye, folyamatosan kevergetve a serpenyőben, belevág egy-két tonhalkonzervet, és amikor elég sűrűnek ítéli meg, félreteszi kihűlni. Ez kb egy éjszaka. Másnap a megdermedt masszából kis nugátokat formáz, bepanírozza, kisüti (jó esetben extra- szűz olívaolajban). Nagyon finom, van egy “jamón serrano”-s változata is, ez utóbbinál a sonkát pici darabkákra vágjuk, hogy ne kelljen sokat rágcsálni.
És, ha már hidegen fogyasztandó ételekről beszélünk, a végére hagytam egy nyári frissítő nedüt, az Andalúziából származó, de egész Spanyolország-szerte annyira szeretett, a forró nyári napokon kellemesen hűsítő “gazpacho”-t. A gazpacho gyakorlatilag egy sűrű paradicsomlé, amibe tesznek még uborkát, hagymát, olívaolajat, fokhagymát, és kis kenyeret, hogy még sűrűbb legyen. Hidegen tálalják.

Kicsit másképpen is
Van ennek egy másik variánsa, a “salmorejo” (ejtsd szalmoreho- erős h-val, mint a németek), csak ebből hiányzik az uborka, a paprika, az ecet, és jóval kevesebb vizet tartalmaz, mint a gazpacho, ellenben sokkal több kenyeret és fokhagymát. A salmorejo lehet akár majonéz sűrűségű is, míg a gazpachot akár bögréből is ihatjuk. A salmorejo tetejére szoktak kis sonka és/vagy főtt tojás darabkákat szórni egy kis petrejezsemmel. Mindkettő frissítő, de vegáknak inkább a gazpachót ajánlom.
Apósomék falujában, Méntridán, a gazpachot nem turmixolják össze. Kis darabokra felvágnak paradicsomot, hagymát, száraz kenyeret, és egy tálban szépen sorjában lerakják. Kis vízben összekevernek (mozsárban!) összetört fokhagymát, köménymagot, nagyszemű sót, olívaolajat, aztán az egészet ráöntik a többire. Aztán be a fridzsibe! A kenyér megszívja magát és a fokhagyma-só-kömény aromája pedig áthatja az egész tálat.
Nagyon olcsó, egyszerű étel, volt olyan nyár, hogy minden este ezt vacsoráztunk… emlékszem, egyszer drága édesapámnak is készített férjuram nagy büszkén egy ilyen gazpachót, a saját falujából, ugyebár, és aztán eléggé elkámpicsorodott, amikor apukám megkóstolta, és az első kanál után csak annyit mondott, fitymálóan….”hát… ez egy hideg paradicsomleves…”, és nem evett többet belőle. Az biztos, hogy elsőre furi, igen, a hideg víz, a szétmállott kenyér, elég furcsa textúra, ilyeneket nem nagyon eszünk otthon mi, magyarok.
Kis segítség, ha Spanyolhonban szeretnétek rendelni a spanyol konyha remekeiből:
agua víz
agua mineral ásványvíz (ha agua mineral-t mondasz csak, azonnal megkérdezik, “natural”?- ez a természetes, mentes vizet jelenti). Ha csak “agua mineral”-t kérsz, automatikusan bubis vizet kapsz, pont fordítva, mint Magyarországon.
agua con gas/sin gas szénsavas/mentes
arroz rizs
atún tonhal
cacao kakaó- namost, a spanyol nem így kéri. Spanyolországban kétféle kakaó-őrület van, az egyik a Nesquick, ugye, amit mi is ismerünk, a másik a Cacaolat, ami kicsit zsírosabb, és nem oldódik fel olyan gyorsan. Mondjuk ezért is szeretik sokan, megmaradnak benne a kis buborékok, amikből, amikor szétroppannak, kijön még egy kis kakaópor. Hidegen szokták inni. Tehát vagy azt mondod, “un Nesquick por favor”, vagy azt: “un Cacaolat por favor”- így nagyon profinak tűnsz a bárban, akkor leszel bajban, ha a pincér elkezdi kérdezgetni, hogy pohárba/bögrébe kéred, hideg/meleg/langyos esetleg “del tiempo”-szobahőmérsékletű tejjel… akkor csak mosolyogj és bólogass, és idd, ahogy kapod. De mondjuk azért a hideget- FRÍO, meleget- CALIENTE megtanulhatod.
café kávé
café con leche tejeskávé (ezt kérheted pohárban (en vaso), csészében (en taza), hideg/meleg/langyos tejjel (con leche fría/caliente/templada-((a langyost ráadásul úgy is mondhatod: del tiempo (szobahőmérsékletű)), dupla kávéval (largo de café), és még sorolhatnám, de akkor nem jutnánk a következő szóra.
café espresso/solo rövidkávé
Aztán ott van még a cortado, ami espresso kávét jelent, kis tejjel. A spanyolok nagyon sokszor koffeinmentes kávét isznak, ez lehet simán: “sin cafeína”, de ugyanakkor lehet “de máquina” (gépi) vagy “de sobre” (zacskós).
calamar tintahal
cangrejo rák
carne hús
cebolla hagyma
cerdo disznó
cerveza sör. Na, itt is lehet “sin”– csak itt a “sin” nem a bubi-, hanem az alkoholmentességet jelenti. Ha bemész egy bárba, és mondod, hogy “una sin, por favor!”, akkor totál profinak néznek. Csak majd itt is bejöhet a kérdés: “fría o del tiempo?”- hideg vagy szobahőmérsékletűt kérsz-e? És ha erre is tudod a választ, már hozzák is a sörikét… azaz nem, bocsánat, mert ez büfékben/boltokban történik. Bárokban, éttermekben, kiülős helyeken a sört vagy úgy kéred, hogy “un vaso de cerveza”- pohár sör vagy egyszerűbben “una caña” vagy “una jarra de cerveza”- korsó sör, por favor, természetesen. Régebben létezett az “un corto”, ami egy pici vizespohárnyi sört jelentett, amit egy kortyra lenyomtak az emberek.
Aztán még a sörrel kapcsolatban,kérhetsz egy “una clara”-t is, ami sör és a spanyolok által szívesen fogyasztott (főleg ebédnél, ha menüt kérnek) cukros/édesítőszeres bubis víz, “gaseosa” keveréke. Egyszóval lónyál. Ha hozzáteszed, hogy “con limón”, akkor kapsz egy Radlert kb. (A boltokban kapható citromos sör, Shandy néven is fut, na olyat ne vegyetek, nagyon rossz) Mi, amikor kiülünk egy ilyen helyre “tomar algo”- meginni valamit, általában “una clara con limón, sin”-t kérünk. A helyes fordítók közt kisorsolunk egy spanyolországi utat. (ez vicc)
conejo (al ajillo) (fokhagymás) nyúl
chorizo kolbász
ensalada saláta: mixta- vegyes, de mint Magyarországon, itt a vegyes saláta általában gyakorlatilag a friss saláta, paradicsom, tonhal, egy kis reszelt sárgarépa, olajbogyó keveréke (néhol kukoricával, spárgával)- amit érdemes tudni, illetve felkészülni a salátáknál, hogy mindig extra szűz olívaolaj/ecet/só, ezzel a három dologgal ízesítik. Aki otthoni (cukros-ecetes-olajos) salátaízre vágyik (de mondjuk miért is vágyna rá, hiszen szuper egészségtelen, és ha Spanyolországban van az ember, egyen spanyol ízeket, de mindegy), az menjen kínaiba és ott kérjen salátát, ott cukrosan adják. Ensalada de tomate: paradicsomsaláta. Ensalada de frutas: gyümölcssaláta. De ez beugratós, a spanyolok nem így mondják, hanem úgy, “macedonia de frutas”, de ne kérdezzétek, miért. Ebéd menük végén szokták felajánlani desszertként, általában édes konzerv gyümölcsdarabokkal. Inkább kérjetek egy “una pieza de fruta de la época”– egy darab idénygyümölcsöt.
fruta gyümölcs
gambas garnélarák
helado fagylalt
huevo tojás. Namost, az “huevo frito” (szó szerint sült tojás) az a tükörtojás. Az “huevo duro” a keménytojás. “Tortilla de huevo”– omlett (Liszt nélkül)
jamón york– gépsonka
jamón serrano- serrano sonka
langosta homár
leche tej
mejillones fekete kagyló
ostra osztriga
pan kenyér
pasta tészta
pastel torta
patata krumpli
patatas fritas sültkrumpli (néha chipsnek értik!)
pato kacsa
pavo pulyka
pescado hal
pimienta bors
pollo csirke, pollo asado– sült csirke
postre desszert
pulpo polip (pulpo a la gallega– galíciai polip- ez nem az eredetére, hanem az elkészítési módra vonatkozik), pulpo al ajillo– fokhagymás polip
queso sajt (ez lehet akár “manchego”, queso fresco avagy friss sajt, rengetegféle. Ha finom desszertet akartok enni, kérjetek egy “queso de membrillo con queso de Burgos” – ez gyakorlatilag puha birsalmasajt friss sajttal. Iszonyú finom!
refresco üdítőital (szó szerint “frissítő”, ide tartoznak a bubis lónyálak)
sal só (sal fina– finomszemcsés só, sal gorda– nagyobb darabos tengeri só)
sardina szardínia
sopa leves
té con limón citromos tea
tomate paradicsom
tortilla de huevo – krumplis omlett
verduras zöldségek
vino – bor (blanco-fehér, tinto-vörös, inkább ezt fogyasztják, rosé-rozé)
zumo gyümölcslé (zumo de manzana– almalé, zumo de naranja– narancslé)
…con azúcar cukorral
…sin azúcar cukor nélkül
.. con/sin hielo jéggel/jég nélkül
Gyakran Ismételt Kérdések
A spanyol konyha változatos, egészséges alapanyagokra épül. A mediterrán életstílusnak köszönhetően a spanyol viharosan jókedélyű mind az ételek elkészítésekor, mind pedig fogyasztásakor. Finom ételek, jó társaság, hangos terefere.
A spanyolok sok halat és tengeri herkentyűt fogyasztanak, főleg olívaolajat használva az ételek elkészítésénél. Szeretik a salátát és a zöldségfélék, hüvelyesek is helyet kapnak a tányéron a rizs- és tésztaételek kiegészítőjeként.
A reggel fogyasztott fánkocska (churros) forró csokival sokak kedvence. Kedvelik a vaníliás pudingot (natilla), a tojással készített égetett cukros kanalazható remegést (flan), és mindenféle frissen sült croissant- péksüteményt. Ebéd után gyümölcsöt vagy joghurtot esznek
Vélemény, hozzászólás?