Nem olyan régen kapható az olajbogyó vagy olívabogyó a magyarországi üzletekben, sokan még nem is kóstolták. Nem tartozik a hagyományos magyar konyha alapanyagai közé, keveset tudunk róla. Viszont az olasz, görög, spanyol nyaralások gasztro-emlékei vagy az egyre népszerűbb mediterrán éttermek fogásai egyre gyakrabban csábítanak az üzletek olajbogyós üvegekkel megrakott polcai elé, megcsodáljuk a keleti boltok színes bogyókupacait, az interneten is rátévedünk az olívás szaküzletek, termelők honlapjára… Hajrá, itt az ideje, hogy olajbogyó-ínyenccé képezd ki magadat! Tudd meg, milyen típusai vannak, hogy termesztik, mire használható, miért érdemes beépíteni a napi menünkbe!
Semmi! Nem kell félned, hogy összekevered a kettőt. Az olajfa vagy olíva már az ókorban elterjedt növény a Földközi-tenger környékén és Délkelet-Európában, Ázsia nyugati részén, Észak-Afrikában. Az „olíva” és az „olaj” szavak nem véletlenül hasonlítanak egymásra, ugyanabból a görög szóból (elaia) származnak.
Alapjában ugyanarról a fajtáról van szó, de látványra és ízre is különböznek az egyes tájakon termesztett olajbogyók – ez függ attól, hogy milyen a talaj, hegyvidéken vagy síkságon van- e az olajfaliget, pontosan milyen az éghajlat – mint ahogy a minőségi borok ízvilágát is ilyen dolgok befolyásolják. (Még pl. a Spanyolországban termesztett olajbogyók között is megkülönböztetik az Arbequina, a Sevillana, a Hojiblanca, a Manzanilla stb. típusokat, de az olasz, görög, balkáni termés is más egy kicsit.) A forma, a bogyók nagysága, az ízvilág ezeken a feltételeken múlik, a színek különbségei viszont azon, hogy az érés folyamán mikor szüretelik le a termést. Az ínyencek jól ismerik a változatos ízeket, tudják, hogy milyen ételhez melyik típus illik a legjobban – ha nem hiszed, próbálj ki egy olívakóstolót (talán most már újra lehet tartani…), ahol a bogyók mellett mindjárt többféle ízvilágú olívaolaj-típussal is ismerkedhetsz!
A különbség csak abból adódik, hogy mennyire érett az olívabogyó, amikor betakarítják. A zöld olajbogyót még az érési szakasz folyamán leszüretelik, a sötétebb színek (rózsaszínes, barna, lila, lilásfekete és más gyönyörű színárnyalatok) a további érés közben alakulnak ki. Ha látványos ételfotó-posztra vágysz, kísérletezz a szépséges olajbogyó-kompozíciók színhatásaival! Elég egy mutatós tálat megrakni négy-ötféle bogyóval…
A fekete olajbogyó teljesen beérett termés, valójában inkább feketéslila színű. Az igazán fekete szín további kezelés eredménye. Egyébként ekkor már kevesebb olajat lehet belőle kisajtolni, az olívaolajat jellemzően a lilásodni kezdő bogyókból nyerik. Enni viszont nagyon finom, sok olívabogyó-rajongó első számú kedvence. Én személy szerint azt is nagyon méltányolom, hogy ritka a fekete színű élelmiszer, és ez a bogyó gyönyörű például egy mediterrán paradicsomsalátán…
Bármilyen meglepő, az olajbogyó az olajfa gyümölcse, éppúgy csonthéjas gyümölcs, mint például a cseresznye vagy a barack. Persze sós ízű ételekkel kapcsolatban nem szoktunk gyümölcsre asszociálni, de ez a tudományos tény…
Először is jó meleg kell hozzá, 30-40 fokos nyári hőmérséklet, sok napfény, ha kell, öntözés. Az elültetett facsemete 3-4-5 év után kezd teremni. Sok vele a munka: karózni, metszeni kell, trágyázni, gombaölő szerrel permetezni, a termést gondosan betakarítani. Persze anno vadon termett az olajbogyó, de ma megérdemli és meg is hálálja a gondoskodást. Ha elkezdett érdekelni a dolog, olvass róla többet itt!
Akik hozzám hasonlóan a mediterrán vidékek rajongói, egyetérthetnek velem, hogy pompás látvány egy olívaszüret. Október-novemberben már csak ezért is érdemes kihasználni az utószezont egy déli utazásra – az idő általában gyönyörű még, és ha szerencséd van, kicsíphetsz egy olajbogyó-szüretet! A lényeg a kíméletes, óvatos szedés, nehogy megsérüljenek a gyümölcsök. Ezért nagy fehér hálókat terítenek a fák alá és az ágakat bottal veregetve érik el, hogy a bogyók lepotyogjanak. Ahol én láttam a szüretet, létrán állva, nagy műanyagfésűkkel piszkálták le az olívát a fákról. Utána a hálóval lehet összeszedni a termést. Van azért speciális szedőgép is a nagy ültetvényeken.
Lehetni lehet, ha kihívásokat kereső hobbikertész vagy, persze kábé úgy, mint a citromot: dézsában, télire a házba telepítve vagy üvegházban, és akkor sem valószínű, hogy nagyon teremni fog. Egyszóval nem érdemes arról álmodozni, hogy saját termésű olajbogyóval kápráztatod el a vendégeket. Azaz inkább olajcsemete-nevelésről lehet szó, mint bogyótermesztésről. A mi éghajlatunkon (egyelőre…) nincs ehhez elég meleg, marad az import!
Inkább az a kérdés, hogy mire nem? Először is bogyó formájában úgy, ahogy van, nassolhatod, salátákba keverheted, ételeket ízesíthetsz vele. Sütheted mediterrán típusú kenyérbe vagy lepénybe, például egy kis aszalt paradicsom társaságában. Kerülhet sós süteménybe – nagyon finom italkorcsolya a krémsajtos-olívás töltelékkel készült kelt tésztás kifli. A kipréselt olajjal lehet bármit főzni, sütni, arról nem is beszélve, hogy kitűnő alapanyaga kozmetikai, gyógyászati készítményeknek – nézd csak meg akármelyik igényes natúrkozmetikumokat forgalmazó cég kínálatát! Az olívás készítmények nagyon jót tesznek a hajadnak, a bőrödnek, még az ekcémás problémákat is enyhítik.
Rászórhatod a pizzára, olaszos mártással készült tésztákra, jól illik a halakhoz, a tenger gyümölcseihez, húsokhoz is, nagyon finom a spanyolos, görögös, olaszos salátákhoz (például a híres görög saláta vagy az olasz Caprese nemigen képzelhető el nélküle, sőt lehet, hogy unortodox, de a tabbouleh-nek sem árt.) Remek társa a fetának vagy bármilyen sajtnak – ha sajttálat készítesz a vendégeknek, ne hagyd ki a színes, gyönyörű olajbogyókat, akár többfélét – nemcsak a látványt dobod fel, hanem a gasztroélményt is! De ha megszereted, magában is kóstolgatod majd, mert finom és nagyon egészséges. Itt találsz néhány szuperfinom receptet.
Ha eddig csak filmekben láttad, ahogy nagyon menő helyeken iszogatják az elegáns hősök és hősnők, ideje, hogy megkóstold! Természetesen a száraz Martiniról van szó. Készíts elő szép koktélospoharakat, jól hűtsd be a Martinit (van, aki jégkockát is tesz a poharakba), töltsd szét és tegyél mindegyik adaghoz egy-egy olajbogyót, lehet zöld vagy fekete is. Már csak egy látványos pálcikát szúrj a bogyókba – de egyszerű fogpiszkálóval is lenyűgöző lesz! Amúgy bármilyen italhoz megpróbálhatod a házilag pácolt olajbogyót – fokhagymát (szerintem ezt mindenképpen!), kakukkfüvet, római köményt, csilipelyhet vagy amit szeretsz, keverj el citromlével és olívaolajjal, forgasd bele a bogyókat és egy csavaros tetejű befőttesüvegben, hogy ne illatozzon tőle a desszert is, tedd a hűtőbe – egy nap elég is neki. Ez nem a pohárba való, hanem mint a többi borkorcsolyát, az ital mellé kínáld. Fellépés előtt töltsön egy órát szobahőmérsékleten – tapasztalatból mondom, hogy elsöprő a siker.
Egyetlen szóval: nagyon. Bővebben: tele van vitaminnal, magas a tápanyagtartalma, rendben tartja a koleszterinszintet, emésztésjavító, gyulladáscsökkentő, rákmegelőző hatása van. Olvass erről részletesebben itt!
Ha tudod már, milyen jó hatással van az olajbogyó a testünkre, nem kell külön bizonyítani, hogy érdemes naponta enni – a táplálkozástudósok napi 7-8 szemet javasolnak. Akár magában is eszegetheted, de becsempészheted a napi salátákba, meleg fogásokba is. Ha este megisztok egy pohár bort és elrágcsáltok mellé néhány olajbogyót, máris nem hizlaló kekszekkel tömtétek a hasatokat, hanem értékes tápanyagokkal kényeztettétek magatokat!
10 dkg olajbogyóban (ez egy kis üveg) 110-150 kalória van. Ennyit nem valószínű, hogy egyszerre megeszel, de napi 7-8 szem olajbogyóra lebontva ez akkor sem nagyon sok, ha pl. egy napra csak 1500 kalóriát engedsz meg magadnak, mert fogyni szeretnél. Tehát nem kell félned az olajbogyótól. Persze tudni kell, hogy magas zsírtartalmú ételről van szó, ezért ne tömd magadba, mert elronthatod a gyomrodat. De kimondottan hasznos lehet, ha a hirtelen rád törő éhségrohamot egy-két szem olajbogyóval csillapítod mondjuk egy pékségben vett pogácsa helyett!
Vannak tiltólistás ételek a várandósság idejére, például a nyers halak, húsok, a tenger gyümölcsei, a nem teljesen tiszta gyümölcsök és zöldségek, mert ezek liszteriózist okozhatnak, de önmagában az olajbogyó nem tartozik közéjük. Arra viszont figyelj, hogy nagyon megbízható termelőtől vásárolj, mert a nem megfelelő higiéniás körülmények között termesztett és konzervált olajbogyó ugyanilyen egészségi problémákat okozhat mindkettőtöknek.
Az olajbogyó szénhidráttartalma nagyon kicsi, ezért belefér a cukorbetegek szénhidrátszegény diétájába is, sőt az olajos magvakkal együtt kifejezetten ajánlott. Mi több, a mediterrán diétát, amelyben komoly szerepet játszik az olajbogyó és az olívaolaj, egyértelműen javasolják a cukorbetegeknek! Mivel valódi egészségbomba, kár is volna lemondani róla! Persze itt is igaz, hogy ne egyél egyszerre túl sokat, az ideális a napi 7-8 szem.
Attól függ, mire akarod használni. Ha sütéshez-főzéshez, salátához szánod, kényelmesebb a magozott olívabogyó. Ha rágcsálni szeretnéd és nem zavar a köpködés (végül is a cseresznyénél vagy a szotyinál is belefér), választhatod a magosat is. Van, aki esküszik rá, hogy még az ízükben is van különbség, azaz meg kell kóstolni mindkettőt és dönteni! Fel is használhatod a magokat, olvasd el a következő kérdést és a választ!
Vannak természetgyógyászok, akik azt javasolják, hogy reflux, gyomorsav-túltengés ellen kúraszerűen fogyasszuk, nyeljük le egy pohár vízzel, mint egy tablettát. Van, aki megszárítja, porrá őrli és teát főz belőle, szintén gyomorpanaszok enyhítésére. Van, aki beledobja egy kisebb adag olívaolajba és állni hagyja, hogy az olaj ízét gazdagítsa. Sőt, van, aki megpróbál magról olajcsemetét ültetni… Erre persze a feldolgozott olívabogyó magja nem alkalmas, csak a fáról frissen szedetté.
Vélemény, hozzászólás?