Már negyedik alkalommal mentem DIREKT a bakkecske felé, ahol lakik, hogy le tudjam fényképezni a stricit, de ma sem jártam sikerrel.
Namost, mellékszálként elmondom a stricit. Spanyolul a kecske “cabra”, a bakkecske értelemszerűen “cabrón”, amely kifejezést a spanyolok előszeretettel használnak káromkodásra. Biztos a bakkecske karaktere miatt, hiszen tudvalevő, hogy milyen szemét szokott lenni. Néz- néz, aztán felöklel.
Tehát bakkecske= cabrón= strici= rosszlányfuttató. Ilyen egyszerű. Mindenesetre mindig bajban voltam, amikor az utóbbi időben a bakkecske szóba került (ugye a fénykép miatt), és próbálva elkerülni a csúnya szót, bár vicces, úgy emlegettem, hogy “cabra macho” vagyis hím lánykecske. Ez így elég furi. De azóta fel lettem világosítva, hogy a bakkecskét barátok közt is úgy hívják, hogy „macho cabrío”. Mondjuk, ehhez is húsz évet kellett Spanyolországban élnem, hogy ezt megtudjam, nahát!
Szóval visszatérve, hogy miért ragaszkodom a Méntridai-dombság egyik hatalmas bakkecskéjének a fényképéhez, az ok a következő: Ugye mióta átköltöztünk ide, minden nap óriásiakat sétálunk. Gyönyörű vidék ez, dimbes-dombos tájak, olajfák, szőlőültetvények, csodaszép kilátás a száz kilóméterre lévő hatalmas hegyekre, szóval egy csoda.
Namost Juanka séta közben minden olajfát megnéz, megvizsgál, “ezt így metszették meg, azon idén kevés termés lesz, amarra nem vigyáznak” stbstb. Élvezet vele a séta, komolyan, mondom, ingyen továbbképzés. A kutyák is jól érzik magukat, úgyhogy kerek az egész.
Tegnapelőtti sétánk alatt rámutatott egy ágra, hogy ezt nézd meg, ez “cornicabra”, milyen szépen érik! Mondtam neki, de jó, és azonnal fényképezze le, így meg tudom mutatni az olajosoknak, milyen is a „kecskeszarv” fajtájú olajbogyó a fán. Így jobban fognak emlékezni, hogy meséltem a kóstolókon. Egyébként általában, mindenkinek elmondom, hogy ezt a fajta bogyót azért hívják így, mert formája kecskeszarvra emlékeztet.
Mert hogy „cuerno”= „szarv” és „cabra”- „kecske”.
Nahát, ez fantasztikus! Lefényképezte, és én rendkívül örültem, hogy élőben is meg tudjuk ezt mutatni “LIVE”, ugyebár.
Meg egy olyan képet is csináltunk, amelyiken jól megfigyelhetők a kisebb bogyók, amelyek anno, még virág állapotukban nem lettek beporozva,.Ezekből nem lesz igazi, kifejlett bogyó. Ezek hamarabb le is száradnak a fáról. Ime:
Nagyon meg voltam elégedve magammal, hogy hú, ez megy a blogra! (még nincs blogom, csak az agyamban), de jó, innentől kezdve így fogjuk bemutatni a dolgokat, és de jó, hogy már Méntridán vagyunk!
Na, aztán elkezdtem kombinálni…
Még nagyon bennem volt az első emlék, amikor egy régebbi séta során, először találtam szemben magam a bakkecskével. Mind a ketten megdöbbentünk a másik láttán (ő ráadásul a párjával volt), egy pillanatra kétséges volt, ki fog lépni. Pár dermedt, levegővétel nélküli másodperc után félhangosan mondtam „adióooosmuybuenas” (na akkor csá, egy élmény volt) megfordultam, és sietős léptekkel elhúztam onnan a csíkot. Csak néha néztem hátra (kb fél másodpercenként), hogy jön-e, követ-e, esetleg rohan utánam, hogy felökleljen, mert hát egy „cabra machío”-tól minden kitelik.
A 3 kutya bezzeg ebből semmit nem vett észre. Annyira bénák… arra volt erőm, hogy füttyentsek nekik, így utánam eredtek. Ezek nem látták se a kecskét, se a pillanat tragikusságát. Majd jól megvédenek, persze… a puli eleve nem lát jól, a rasztái miatt, az oké, de a borderek se… a 14 éves mamaborder, Chispi el van foglalva a saját dolgaival: két dolog érdekli, az egyik a szarevés, a másik a simogatás. Holmi bakkecske, ugyan már!! Manchas, meg, a másik border meg kőmániás, és elvakultan vagy kő után rohan, vagy hipnotizálja a követ, hogy dobódjon el magától. Egyébként szerintem ők lennének az elsők, akik elfutnának a bakkecske elől.
Tehát ezen, a bakkecskével való élményemen felbuzdulva egyből egyértelművé vált, hogyan tudom én az olajosaimnak bemutatni a “cornicabra” olajbogyó hasonlóságát a kecskeszarvéval. Le kell fényképezni a kecskét, sima ügy. Annyira szép, hatalmas szarva van!
Így autentikus módon lehetne nézni, hogy, nahát, de érdekes, és tényleg olyan, és tényleg méntridai kecske és stb… és én szeretem az ilyen dolgokat.
Csakhogy azóta nem láttam a bakkecskét, immár négy napja. Illetve egyszer messziről, de akkor nem mertünk kockáztatni, valami ággal harcolt éppen, és Juanka mondta, hogy inkább akkor ne közelítsük meg, jobb a békesség.
Pedig nagyobbik fiamat is el akartam hurcolni, hogy fényképezze már le nekem az ő szuper fényképezőgépével, de az volt a válasza, hogy ”anya, egyszerű, bemész a gugliba, keresel egy képet, azt felteszed, és kész.” DE AZ NEM JÓ” – mondtam magamban, méntridai cornicabra olajbogyóhoz méntridai kecske fényképe kell!
Mondjuk nem tudom, mennyit kell még várni, hogy le tudjuk kapni az állatot, de biztosak lehettek abban, hogy amint lehetőségem lesz rá, lefényképezem, és odarakom az olajbogyós kép mellé. Max futok egy kicsit, mindent a cél érdekében!!
Post data: aztán mégiscsak sikerült lekapni Tihamért, (én neveztem el így, a h-t nem ejtjük), a Méntridai Bakkecskét:) Igaz, hogy messziről és a mobilommal, de legalább van róla egy autentikus fénykép!
Vélemény, hozzászólás?