A 20 legizgalmasabb látnivaló Madridban

Madrid, az ifjú főváros

Madrid Európa egyik legfiatalabb fővárosa, sokkal több meglepetést tartogat, mint amire az idelátogatók érkezésük előtt számítanak. A rendezett, és tiszta városban derűs helyiek fogadnak mindenkit, és ugyan bőszen érezhető rajtuk a spanyol nemzeti büszkeség, ugyanakkor segítőkészen igazítanak útba akár kérés nélkül is, mesélnek a madridi látnivalókról, vagy akár elmondják a tapasaik titkos receptjeit is. Persze mindezt spanyolul, egyre hangosabban, és egyre artikuláltabban.

A spanyol főváros mai lendülete talán múltjából fakad. Madrid egészen a XVI. század elejéig (1507) egy poros mezővároska volt szinte a semmi közepén, amíg II. Fülöp fővárossá nem nevezte ki. Ennek köszönhetően hirtelen beindult az élet. Emberek tízezrei lepték el a kietlen várost, szolgálták a fényes királyi udvart, és építették fel az új fővárost egyik napról a másikra. Az új fővárosnak gyorsan fel kellett nőnie a feladathoz, hisz egyúttal az egész világ központjává is lett. A spanyol Világbirodalom ekkor éli aranykorát, melynek lenyomata máig érződik ezen a csodás nagyvároson.

Ezeket ne hagyd ki, ha Madridban jársz!

És akkor lássuk a legfontosabb madridi látnivalókat.

Királyi Palota (Palacio Real)

Európa legnagyobb Királyi Palotáját – 135000 m2 – találjuk Madridban. Közel 3000 helyisége közül, több, mint 100 nagyterem, melyeket mind különböző stílusban rendeztek be. E sziklaszirtre már az arabok is erődöt építettek, aminek alapjai adták az 1734-ben leégett Habsburg Alcázárnak. Döbbenetes, de a ma látható, új palota megépítéséhez mindössze 26 év kellett. A főbejárat, a gyönyörű kovácsoltvas kapu mögötti Armería téren van, ahol minden hónap első szerdáján tartanak díszes őrségváltást. A Palacio Real ma már csak múzeumként működik, illetve olykor hivatalos rendezvényeket tartanak.

Tipp: EU állampolgároknak hétfőtől csütörtökig, 17 órától ingyenes. Namost, ez a kép 2000-ben készült, a Királyi Palota mit sem változott azóta.

A Királyi Palota a másik oldaláról, 2020-ban. Mi sem változtunk az elmúlt 20 év alatt.

Ilyen jó kis programot is csinálhatunk a Királyi Palota kertjében, pávaetetés! Csak nem szabad túl nagy falat almát adni szerencsétlen pávának, mert megakad a torkán (ami az én esetemben történt, szegény, de aztán lement neki, csak volt egy-két izzasztó pillanat).

Prado Múzeum (Museo Nacional del Prado)

A Világ egyik legnevesebb múzeuma, nemrég ünnepelte 200. születésnapját. Műgyűjteménye egészen egyedülálló, és felbecsülhetetlen értékű. Természetesen a legnagyobb spanyol festők (Velázquez, Goya, El Greco), valamint a flamand és olasz festőiskolák nyolc évszázadot átfogó mesterműveit őrzik itt. Érdemes bőven időt szánni meglátogatására, hisz 120 termében, több mint 2300 mű került kiállításra a közel 8000 darabos múzeumi gyűjteményből.

Tipp: Vasárnap 17-19, a hét többi napján pedig 18-20 óra közt ingyenesen látogatható, de általában nagy tömegre lehet ilyenkor számítani. Belépővel érdemes megcélozni az ebédidőt, amikor nyugodtabban nézhetjük meg a híres festményeket.

Egyébként egy nap szerintem messze nem elég megnézni a Pradot. Talán arra, hogy végigrohanj rajta, vagy kifejezetten egy festő érdekel, erre talán igen. De elveszni benne, magadba szívni, bebarangolni, beleburkolózni, hát erre nagyon kevés egy nap vagy egy délután.

Volt egy barátom, mondjuk ő művészettörténész volt, minden héten elment a Pradoba és eltöltött ott egy napot. Ez a másik véglet, és ha valaki például egy hosszú hétvégére megy Madridba, és meg akarja nézni a madridi látványosságokat, nem fog három napot a múzeumban tölteni. De azért mindenképpen megéri kicsit beleszippantani a hangulatába, az előtte kipakoló árusok zsibogásába- ez is hozzá tartozik.

Retiro Park (Parque del Buen Retiro)

A mai Madridban járva szinte hihetetlen belegondolni, hogy ez a park egykor jóval a főváros falain kívül terült el, ahová a király szívesen vonult vissza, ha nyugalomra vágyott. Nevét is innen kapta: „jó menedék”, amit mi is könnyedén megtapasztalhatunk, ha helyiekkel együtt élvezzük a 120 hektáros park hűs fáinak árnyékát, a csónakázó tó ringatózását, a Kristály Palota időszakos kiállításait, és a parkot megtelítő gyerekzsivajt, valamint a mutatványosok és zenészek színes kavalkádját.

Tipp: A spanyol főváros híres a közbiztonságáról, de a sok embert vonzó park sajnos a zsebeseket is vonzza. (De messze nem annyira, mint a Puerta del Sol, a Plaza Mayor vagy a barcelonai La Rambla.)

Anekdota: Amikor 97’-ben Feri sógorommal megérkeztünk Madridba (kocsicsere miatt mentünk, levittünk egy régebbi rosszat, és a másik nővéreméktől kapott jobb kis kocsival Feri aztán visszavezetett Pestre. Én maradtam, ugyebár, Erasmus ösztöndíj stb…), ellátogattunk a Retiroba is, persze.

Emlékszem, leültünk egy szép kis kovácsoltvas asztalkás- székes kávézó teraszára a csónakázó tó partján, és azzal szórakoztunk, hogy kitaláljuk, ki a maffiózó ott a környéken. Rengeteg kopasz napszemüveges, gyanús alak lófrált ugyanis arrafelé, ez a kinézet a 90-es években eléggé maffiózótípus volt. Mondanom se kell, nem kis feltűnést keltettünk, sugdolózva, aztán hangosan röhögve furcsa nyelven (magyar) diskurálva, persze, napszemüvegben mind a ketten. Lehet, az ottaniak azt hitték, mi vagyunk a kelet- európai maffiózók.

Gran Vía

Madrid mindig lüktető vénája, amelyet a 20. században alakítottak ki, hogy helyet biztosítsanak az egyre növekő városi forgalomnak. A gyönyörű, szecessziós épületekkel szegélyezett sugárút, a kora délutáni órákban kezd el igazán nyüzsögni, és a divatüzletek sora, a gyorséttermek és kávézók, valamint a színházak késő estig nyitva tartanak. A díszes főutca két legszebb épülete: a Telefónica, amely Európa első felhőkarcolója (88 méter); valamint a Metropolis, ami aranydíszítésű kupolájával kápráztat el. Mint a párizsi Sanzelizé.

Atocha vasútállomás (Estación de trenes Atocha)

Ki gondolná, hogy a főváros legszebb trópusi kertjét egy vasúti pályaudvaron találja? A régen vágányoknak helyet adó épületben ma már dús trópusi növényeket, nyúlánk pálmafákat láthatunk közel 4000m2-en. A Prado sétány végén álló, régen Déli Pályaudvarnak nevezett állomást 1851-ben avatta fel II. Izabella királynő.

Az első vonat a közeli Aranjuez-be tartott, amit a nép szimplán „epervonat”-nak gúnyolt, hisz minden nap frissen szállították a híres aranjuezi epret a királynőnek. A Tren de la Fresa, ma is működő nosztalgiavonat, most már nem gúnyolják, hiszen turisztikai látványosságnak számít.

Tipp: Innen indulnak a vonatok Toledóba. Egy óra alatt ott vagy, egy nap városnézés, egy óra vissza, bőven megéri!

Malasaña és La Latina negyed

Madrid két kihagyhatatlan városnegyede. Malasaña a város fiatalos és bohém negyede, ahol a 80-as években a rock zene kedvelői lázadoztak. Ennek lenyomata, és varázsa a mai napig érezhető, amit még különlegesebbé tesz a helyi művészek apró boltjai, utcai művészek alkotásai a falakon, és a hipszter szórakozóhelyek. Színes házak, kavalkád!

A La Latina városrész a régi kor hangulatát őrzi, ahol a megannyi tapas bárban kóstolhatunk helyi ételeket, és a kihagyhatatlan házi vermutot. Ehhez elég, ha például végig sétálunk a Cava Baja utcáján, egészen a La Paja hangulatos teréig.

Casa de Campo / Teleférico

A Királyi Palotából is páratlan kilátás nyílik a város legnagyobb parkjára. Az 1747 hektáros természetes erdőt, 13 kilométer hosszú alacsony kőfal veszi körül. A terültet II. Fülöp király vásárolta meg (1553), miután Madridnak fővárosi rangot adott. A helyiek előszeretettel járnak ki sportolni, és piknikezni a csónakázó tó partjára. Gyerekekkel utazók itt találják a fővárosi Vidámparkot (Parque de Atracciones) és az Állatkertet (Parque Zoológico) is. Kedvelt helye a prostiknak is, híres-hírhedt vidék ez, egyes részei éjszakánként átvedlenek másféle vidám parkká.

Tipp: Csak szélcsendes időben működő libegővel (Teleférico) a Manzanares folyó felett libbenhetünk át a parkba, és élvezhetjük a városi panorámát, igazán egyedi panoráma! Igaz, a Manzanares a Dunának tizede, de a madridiak rettentő büszkék rá.

Egy sztorit azért elmesélek a Casa de Campo-ról. Juankával (férj) épp hogy csak elkezdtünk járni, és őt meghívták egy legénybúcsúba. Mesélte másnap, hogy éjszaka elbuszoztak az említett parkba, ahol megálltak egy pillanatra, épphogycsak, ugyebár, és a buszra felszállt pár „putita”, szép rosszlány. A lányok édelegtek, bájologtak, beültek egyik-másik srác ölébe, kicsit mocorogtak, aztán szépen leszálltak.

A busz már egy ideje ment a következő legénybúcsús állomás felé (lehet, valami olyan bárba, ahol cicis poharakból nyalni kellett a tejszínhabot vagy valami hasonló), amikor észrevették, hogy egy-két résztvevőnek eltűnt a pénztárcája! Ez most viccesen hangzik, én is röhögtem, amikor elmesélte Juanka, dehát akkor nekik nem volt annyira nevethetnékjük. De mondjuk, tök bénák voltak, tényleg, nem látták a „Maverick” című filmet? (Mel Gibson, Jody Foster- kedvenc filmjeim egyike. A prostik lopnak, nahát!)

Almudena Katedrális (Catedral de la Almudena)

A Királyi Palotával szemben találjuk az Almudenai Miasszonyunk Katedrálist. Alapkövét ugyan már 1883-ban letette XII. Alfonz király, azonban az eredeti tervek többszöri módosítása után, a templomot csak 1993-ban avatta fel II. János Pál Pápa. A neoklasszicista főhomlokzat, neogótikus belső részt takar. Hatalmas belső tér, márvány padló, amely alatt 1911 óta 1500 arisztokrata és középosztály-beli sírja található.

Hát nem mondom, ez az egyik legolyanabb templom, amelyik igen nagy hatással volt rám. Franco-t is ide akarták temetni, de a szocialista kormányfő, Pedrito Sánchez nem engedélyezte, mondván, nem akarták, hogy a mauzóleum zarándokhellyé alakuljon át a sok, Francót istenítő és a sírját látogató ember miatt.

A legenda szerint a keresztény visszahódítóknak ezen a helyen jelent meg Mária képmása az arabok városfalán, amit Isten üzenetének vettek. Hát, elhiszem, elég kemény megerősítés lehetett ez a visszahódítóknak!

Plaza Mayor főtér

Madrid 122×94 méter nagyságú tere a turisták kedvelt pihenőpontja, ahol megannyi kávézó, bár, és éttermek teraszai csalogatnak betérésre. Az egykor piacként működő tér a város történelmének szerves része, hisz többek közt tartottak itt bikaviadalokat, szentté avatásokat, kivégzéseket, színházi előadásokat, királyi fogadásokat, és népünnepségeket is. Mielőtt elnyerte mostani árkádos, és egységes megjelenését, háromszor is tűzvész pusztította el. Legimpozánsabb épülete, a Casa de las Panaderías (Pékek háza), amely homlokzatán mitológiai jeleneteket díszítik.

Napjainkban ezen a téren szervezik meg a Karácsonyi vásárokat, mint otthon a Vörösmarty-téri, csak itt nem lehet kézműves dolgokat kapni. Sokkal inkább mindent, ami a Betlehem építéshez kell. De mindent. Szóval mindent. Figuráktól elkezdve, abból is kicsi-nagy, még nagyobb, esetleg néger, műfüvön át műpatakig, kisbárány-nagybárány, libaáruló lány satöbbi. Egyszer érdemes eljönni ide, ha valakit november-decemberben fúj erre az északi szél. De többször nem. Ja, és még amit árulnak, az is MINDEN, szilveszterre. Maszkoktól elkezdve sapkákig, fütyülős gombafejfedőig, egy idő után az embernek nagyon elege lesz az egészből. De mondom, egyszer el lehet jönni, érdekes. Egyszer.

Tipp: Madrid tipikus étele a „bocadillo de calamares”, vagyis tinthalkarikás szendvics, amelyet a térről nyíló Botoneras utcácskában érdemes megkóstolni. Há, és ha már megemlítem, íme egy fotó az egyik bárról, és persze rólunk:

Jól nézünk ki, nem? A tintahalas szendvics rettentő finom volt. Egyébként ezek a bárok tömve szoktak lenni, nem is tudom, hogy- hogy ennyire üres volt, amikor mi betévedtünk. De legalább volt helyünk:).

Egy kis mellékszál: nekem marha furcsa volt, amikor megérkeztem Madridba, hogy a bárokban az emberek a földre dobják a szalvétát, az olajbogyó- magot, a fogpiszkálót, szóval általában mindent, ami szemét. Meg is jegyeztem magamnak, fúj, de piszkosak ezek a madridiak! Aztán valaki elmagyarázta, hogy az olyan bárokba érdemes bemenni, ahol sok a szemét a földön, merthogy oda sokan mennek, jó a konyhájuk, jó a kiszolgálás, stb. Aztán zárás után a pincér összesöpör, felmos, egészen szép tiszta lesz a padló.

Debod egyiptomi templom (Templo de Debod)

Érdekes mód, Madrid legrégebbi épülete egy i.e. 4. századi egyiptomi templom. A Debod szentély eredetileg a Nubia völgyben állt, amit a Nílus vize fenyegetett az asszuáni gát építése miatt. Miután Spanyolország is részt vett az Unesco archeológiai mentőakciójában, cserébe az amúgy is áthelyezésre ítélt templomot Egyiptom kormánya nagylelkűen Franco tábornoknak ajándékozta. A köveket egyesével szállították át, majd építették újra 1971-ben a spanyol fővárosban.

Tipp: A helyiek szerint itt a legromantikusabb a naplemente, és a parkból pazar kilátás nyílik a Királyi palotára és a Katedrálisra.

Santiago Bernabéu stadion

A Real Madrid Klub stadionjának atmoszférája még azokat is magával ragadja, akik nem igazán futball rajongók. Hát még az igazi madridistákat, akik, mint egy szentélybe, úgy lépnek be a stadionba! A város legnagyobb stadionja jelenleg 81.000 nézőt befogadására alkalmas. Itt játszott a magyarok méltán legendás játékosa, Puskás Ferenc, akit a Madridiak Pancho-ként emlegetnek. A stadion múzeumjában több hozzá kapcsolódó kiállítási darabot láthatunk. Aki pedig szeretne egy mérkőzésre kilátogatni, ajánlott, hogy csakis a hivatalos oldalon vásároljon jegyet.

Rettentő hideg volt 2019 januárjában Madridban, de a Stadiont persze meg kellett nézni. Juanka (férj) itt is örül, rólam nincs normális kép, félig lefagyott az arcom, mire fölértünk az ezer lépcsőn.

Reina Sofia múzeum (Museo Nacional Centro de Arte Reina Sofía)

Az Atocha pályaudvarral szemben lévő múzeum épülete III. Károly uralkodása alatt épült (1781), eredetileg a főváros Központi Kórháza volt. Átalakítások után 1986-ban avatták fel Modern Művészeti Központtá, ahol a 20. század spanyol avantgárd stílus neves képviselőinek (Picasso, Dalí, Juan Gris, Joan Miró) műveit gyűjtötték össze. Kétség kívül a műalkotások legfényesebb gyöngyszeme Picasso, Guernica című alkotása, amelyen a háború borzalmait festette meg apokaliptikus jelképekkel. (Elég nyomasztó festmény, meg kell hagyni.) A múzeum nevét az előző király, II. Juan Carlos felesége, a görög származású Zsófia királynőről kapta.

Tipp: Ingyenesen látogatható: hétfő, szerda, csütörtök, péntek, szombat 19:00-21:00-ig, vasárnap 13:30-19:00 között.

Sol tér (Plaza de la Puerta del Sol)

A mai Madrid központját, a középkori városfal e helyen álló kapujáról nevezték el, amit a krónikások a „Nap Kapuja”-ként említenek. Számos madridi jelképpel találkozhatunk itt, mint például a főváros címerállatának, a la „Osa del madroño”-nak azaz a szamócafáról szamócát eszegető Medvének a szobrával, a Bonaparte József által lerakott 0-s kilométerkővel, s az ország első fényreklámjával, vagyis az ikonikus Tio Pepe felirattal.

Szintén itt találjuk a régi Főposta épületét, amelynek a harangtornyában található óra szilveszterkor rivaldafényben fürdik. S nem hiába ennyi minden egyedi dolog egy helyen! Ez a tér Madrid legnyüzsisebb tere, majd’ mindenki ide beszéli meg találkozóit, mint régen Pesten, a Nyugatinál, az óra alatt. Rengeteg ember megfordul itt, folyamatos a tömeg. Innen indulnak ki a citycenter sétálóutcái, és Szilveszterkor itt eszi több ezer ember a 12 szem szőlőt gongütésre.

Ugyanis Spanyolországban az a szokás, hogy december 31-én, mielőtt 12-t üt az óra, az utolsó 12 másodpercben, minden gongütésnél be kell kapni egy-egy szem szőlőt. Ne kérdezzétek, hogy miért, állítólag szerencsét hoz. Hát annak a pár embernek biztosan nem hozott szerencsét, akik egyik évben félrenyelték a szőlőt és megfulladtak, szegények, mert túl gyorsra volt beállítva az óra. Az óramestert persze kirúgták. Egyébként az emberi leleményesség határtalan! Ma már kis konzervdobozban árulnak 12 szem hámozott- kimagozott szőlőszemet, és ezt veszik az emberek s kapkodnak be másodprecenként egyet-egyet. Mekkora üzlet!

Tipp: Térjünk be Madrid első cukrászdájába (La Mallorquina) ahol hagyományos péksütiket kóstolhatunk egy kávé kíséretében. De még a Sacher is olyan, mintha Bécsben ennénk! (E z vicc volt, hogy lenne már olyan, a spanyol még kimondani sem tudja rendesen, hogy Záher, úgy ejti, hogy Szacser, nemhogy elkészíteni!)(De azért finom, na)

Plaza de España

Madrid hangulatos terét, nemcsak a spanyol, hanem a világirodalom kiemelkedő alakjának, és két szimbolikus főhősének emléket állító szobor uralja. Az emlékmű Cervantes halálának 300. évfordulójára készült. A szobor tetején egy földgömböt láthatunk, amely a kalandos életű író főművének, a Don Quijoténak egyetemességét jelképezi. A legenda szerint, a Sancho Panza szamarának heréit megbabrálgatóknak szerencséjük lesz. Ez ugyebár Pesten is, a Várban található Hadik András lovasszobrának lovánál is ismert, csak ez utóbbinál a frissen diplomázott egyetemisták körében terjedt el ez a szokás. Mindenesetre mindkét szobor legfényesebb része a patások heregolyó-párosa, legalább azt nem kell fényezni.

A téren még gyönyörködhetünk a Gallardo-Ház és az Asztúriai Királyi Bányászszövetség modernista remekműveiben, de ott van még a 142 méter magas Madrid Torony (amelyet a Királyi Palotából is láthatunk), és az Edificio España (Spanyolország épület-elég szerencsétlen fordítás), aminek érdekessége, hogy négy szintbeli különbség van az egyes épületrészei között. Meg kell hagyni, nagyon érdekes épületek ezek!

Ez a tér tökéletes kiindulópontja lehet egy madridi felfedező sétának!

Tipp: A szobor mögötti Riu Hotel tetején a város legjobb tetőteraszos bárja működik. 107 méter magasból, Madrid teljes körpanorámájában gyönyörködhetünk. Csodás látvány!

Mezítlábasok Királyi Kolostora (Monasterio de las Descalzas Reales)

A főváros egyik legérdekesebb látnivalója, amit csak néha említenek a madridi útikalauzok, pedig egykor a királyi család tagjai is előszeretettel tartózkodtak itt. A reneszánsz palotából lett kolostort V. Károly lánya, Johanna alapította, aki férje, János portugál király halála után tért vissza szülőházába, hogy ott megalapítsa a Mezítlábasok Királyi Kolostorát. Johanna mindössze 36 évet élt, mégis ő volt a spanyol reneszánsz mozgalom legnagyobb támogatója, aki kifinomult ízlésének köszönhetően páratlan műalkotásokkal bővítette Madrid legjentősebbé váló kolostorának műkincsállományát.

San Miguel Vásárcsarnok (Mercado de San Miguel)

Madrid számos vásárcsarnoka közül, a Szent Mihály-piac vonzza a legtöbb idelátogatót, köszönhetően a jó marketingjének. A Plaza Mayor melletti kecses épület vasból és üvegből készült, egykor csupán a környék lakóit látta el friss áruval. Majd a nemrég felújított épület modern belsőt kapott, és a betérőket egy látványos gourmet piac fogadja, izgalmas tapasokkal. Ne tévesszen meg senkit az épület nagysága, amilyen kicsi, olyan nagy a választék.

Tipp: Érdemes a reggeli vagy a kora délutáni órákban érkezni, mert utána zsúfolásig megtelik. Ugyanis a spanyolok nem szeretnek korán kelni, délben pedig a híres szieszta, hát azt nem szabad kihagyni!

Cibeles tér (Plaza de Cibeles)

A főváros legforgalmasabb, de egyben legszebb tere. A tér domináns eleme a nagy szökőkút, amelynek közepén Kübelé görög istennő szobra áll. Ha a Prado sétány hűs fái között sétálunk fel idáig, akkor balra a Nemzeti Bank épületét láthatjuk, ahol az ország aranykészletét őrzik, jobbra pedig a volt Főposta káprázatosan fehér szecessziós épülete áll. A százéves épületnek ma már csak az egyik szárnyában működik postahivatal, míg másik szárnya Madrid Polgármesteri Hivatala. A főbejáraton keresztül pedig egy kulturális, és szabadidős központba léphetünk be, ahol művészeti kiállításokat, és konferenciákat rendeznek. Ez a tér híres/hírhedt arról, hogy a Real Madrid szurkolói, amikor a Madrid megnyeri a Ligát, ott ünnepelnek, többezren, felmászva a szoborra, és mosogatószert öntenek a kút vizébe, hogy habozzon (erről ezer képet találsz a neten, ha beírod: Plaza de Cibeles Real Madrid).

Nagy Szent Ferenc Bazilika (Basilica de San Francisco)

Nagy Szent Ferenc templom helyén egykor egy remetelak állt, ahol a legenda szerint Assisi Szent Ferenc zarándokként megpihent útban Santiago de Compostela felé (1214). A 18. század második felében épült jelenlegi templomot a római Panteon épülete ihlette. 33 méter átmérőjű kupolája világon a harmadik legnagyobb, a rajta lévő hat ablak pedig Mária életéből vett jelenteket ábrázolnak. Az egykor nemzeti panteonként is működő templomban számos neves szobrász, és festő művét láthatjuk, közülük a leghíresebb Goya önarcképe.

Bikaviadal Aréna (Las Ventas – Plaza de Toros)

Spanyolország legnagyobb arénájában 22000 ember nézheti Madrid védőszentjének, Szent Izidor ünnepe alkalmából rendezett bikaviadalokat. Mind a viadorok, mind a bikatenyésztők álma, hogy ebben az arénában mérettessenek meg. A neomudéjar stílusban épült arénát 1934-ben avatták fel. Az itt működő múzeumban tett séta során betekintést nyerhetünk erre a sajátságos (és számomra annyira visszataszító) világra, a kiállítás darabjai közt láthatunk a viadalokhoz kapcsolódó plakátokat, öltözetek, köpenyeket és kardokat. Ide én be se mentem, annyira távol áll tőlem ez a világ!

Plaza de la Villa

Madrid legbájosabb terét, pár lépésre találjuk a Királyi Palotától. A jószerivel csak turisták által látogatott középkori tér, több történelmi jelentőségű épületnek ad otthont. A mudejar tornyáról megismerhető Luján-palota Madrid legrégebbi polgári épületegyüttese. Vele szemben pedig a volt Városháza épülete áll, amit 1640-ben építettek Juan de la Mora tervei alapján. Az épület hűen tükrözi a madridi építészet sajátságos elemeit: szürke gránittömbök a közeli guadarramai hegyekből, vörös tégla, és a sisakra emlékeztető palaborítású hegyes tornyok.